NATURMARKETING

STRATÉGIA&MEGOLDÁS

2019. május 18. 07:29 - Naturmarketing

A világ, melyet 30 éve teremtettek

 

Amikor az ember arra kíváncsi, hogy vajon egy dolognak van-e „világnapja” – legyen az a fagyi, a víz, az állatok, vagy éppen a tengerészet –, akkor a legegyszerűbb, ha az interneten néz utána.
De vajon eszünkbe jut-e, hogy az internetnek is van világnapja, méghozzá éppen a mai nap: május 18.

 Különösen érdekessé teszi az idei megemlékezést, hogy ezúttal egy kerek számot ünnepelhetünk:
30 évvel ezelőtt, 1989-ben alkotta meg Tim Berners-Lee azt az információs teret, amelyben a „világháló” köti össze a böngészők segítségével elérhető forrásokat.

 

social-media-3758364_1920.jpg

Az elsődleges cél az volt, hogy a kutatók ily módon oszthassák meg az eredményeiket egymással, de már az alapok lefektetésénél megfogalmazódott az is, hogy a korlátlanság legyen az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Berners-Lee ennek szellemében álmodta meg az új rendszer nevét is: World Wide Web.

 

Minden napra jut egy szelet, mégis egyre csak növekszik

Ebben a témában nem születhet olyan cikk, mely ne „a teljesség igényének mellőzésével” íródna, hiszen képtelenség lenne felsorolni, hogy mi mindenre használjuk az internetet. Ugyanakkor az is egy legyőzhetetlen akadályt jelentene – ha „teljességre” törekednénk –, hogy minden nap, minden órában születik egy új ötlet, gondolat, egyéb tartalom, ami feltöltésre kerül, és ezzel egycsapásra elérhetővé válik bárki számára.

Éppen ezért én is csak szemezgetni tudok a lehetőségek végtelen sorából, kiválogatva néhányat, ami talán izgalmas olvasmányt jelenthet az Önök számára, hogy ezzel tisztelegjek az „internet szellemisége”, demokratikus mivolta előtt. Miért gondolom, hogy a világháló egy „demokrácia”? Nos, először is, nem lehet megszüntetni és bárki találhat hozzá közel eső közösséget. Valódi vélemény- és szólásszabadságot biztosít. Korlátlanul hozzájuthatunk bármilyen információhoz, amire szükségünk van, anélkül, hogy a média szűrőjén keresztül kellene tennünk mindezt. Ez a felsorolás is a végtelenségig tartana, ezért itt be is fejezem…

 

Információ – jókor, jó helyen

A bevezetőben már említettem, hogy akár azt is megtudhatjuk az internet segítségével, hogy az év egyes napjaihoz milyen esemény fűződik. Nem kell fejben tartani a világnapokat, vagy a mohácsi vész dátumát éppúgy, mint a házassági évfordulónkat vagy az adóbevallási határidőt sem. Az viszont fontos, hogy használjunk olyan kapaszkodókat, melyek időben figyelmeztetnek, hiszen elég kicsi rá az esély, hogy pont egy fontos családi esemény előtt jut eszünkbe teljesen magunktól, hogy épp itt lenne az ideje utána nézni, hogy az mikor is van. Ennél bonyolultabb módon nehéz lenne megfogalmazni a naptár használat jelentőségét, de most már nem törlöm ki, mert szerintem vicces.

 

Eljön-e a pillanat, amikor nem találjuk a tűt a szénakazalban?

Ugyanilyen általánosan elterjedt a menetrend, útvonalterv, vagy éppen a sportesemények statisztikájának a világhálón való keresgélése is, és ezek folyamatos frissítése, aktualizálása nem csak napi feladat, de ha használunk Waze-t akkor tudjuk, hogy akár negyed óránként is drasztikusan változhat a helyzet. Vannak olyan adatok, melyek manuális rögzítés útján válnak a világháló részéve, és vannak olyanok, melyek eszközök működése, jelenléte, kép- illetve hangrögzítése által vállnak netes tartalommá. Ez utóbbi mennyisége és aránya olyan mértékben növekszik, hogy felmerül a kérdés, eljutunk-e valamilyen határhoz, amikor már kezelhetetlenné válnak az adatok

 

Élmény megosztás, meg ami adódik…

Az interneten keresztül – különösen a közösségi oldalakon –, gyakran osztunk meg információt magunkról, családunkról, munkahelyünkről. Nyilvánvalóan az a cél, hogy az ismerőseink figyelmét felkeltsük, lájkokat és hozzászólásokat váltsunk ki, mert ez a XXI. században ugyanolyan része a mindennapjainknak, mint a kisiskolásoknak a piros pont, ha szépen sikerült a házi feladat.

Sok esetben azonban olyan személyt is tájékoztatunk, aki nem csak velünk örül, vagy éppen irigykedik ránk az aktuális nyaralásunk okán, hanem levonja a következtetést, hogy ha én ott vagyok Görögországban a tengerparton, akkor üres a lakásom… Nem folytatom a történetet, mert könnyen kitalálható, hogy mire szeretnék célozni, csak egy dolgot fűznék hozzá. Szinte minden esetben, amikor valakit „támadás ért”, akár közvetlenül a neten keresztül, akár az előző példában említett módon, mindig valamilyen emberi mulasztás, „nyitva hagyott ablak”, "lyuk a hálón"  (értsd: biztonsági rés) volt a probléma elindítója.

 beautiful-child-childhood-1805843.jpg

Egy kihagyhatatlan ajánlat - Marketing

Az információk hatalmas óceánjában egyszerre vagyunk halacskák – akiket próbálnak kifogni a cégek a reklámjaikkal –, és ugyanakkor mi is folyamatosan pecázunk. Ugyanebben a mérhetetlen adathalmazban próbáljuk megtalálni a következő üdülési célpontunkat, vagy az éttermet, ahol ebédelni fogunk, itt állítjuk össze a bevásárló listánkat, és innen választjuk ki, hogy melyik óvodába járjon ősztől a gyermekünk. Arra vonatkozóan, hogy ki milyen módszereket használ egy-egy döntés meghozatala során számtalan variáció létezik, de inkább nézzük, hogy a vevőre/vendégre/fogyasztóra pecázó cégek milyen módszereket használnak.

A kulcsszó használaton alapuló keresés adatainak felhasználása a hirdetések megfogalmazása és elhelyezése során már lerágott csont, nem tudnék róla semmi újat mondani. A vásárló utánkövetés – amikor veszek egy fúrógépet a webshopban, és „megkínálnak” egyéb szerszámokkal is, miközben mondjuk a Facebookon olvasgatom az ismerőseim hozzászólásait –, szintén mindennapos esemény, nem hoz lázba senkit.

Belegondoltunk abba, hogy például a google már azt is képes értelmezni, analizálni és ez alapján döntéseket hozni, hogy honnan-hova jutottunk el a neten? Nem a tengernyi adat egy-egy konkrét pontjára – céges weboldal, Fb. poszt, blog, hirdetés –, céloz, amikor igyekszik elcsípni valakit, hanem arra a szövevényes hálóra, mely ezeket a pontokat keresztbe-kasul összeköti egymással, és ami egy korábbi böngészésünk útvonala volt. Ezzel gyakorlatilag megsokszorozva az esélyt, hogy „fennakadjunk”, hiszen elég egyetlen pontot találni az általunk valaha bejárt labirintus útvonalán, és máris sikeres lesz a „pecázás”.

 

A keresés édes gyümölcse

De vajon van-e valami gond azzal, ha ilyen formában találnak meg minket a cégek?
Nekem személy szerint nincs vele problémám, mert az esetek 50%-ban valóban engem érdeklő tartalmak jelennek meg a képernyőmön, a másik felét pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyom… Kíváncsi vagyok, hogy mikor jut el oda a világháló összetettsége, hogy ez az arány olyan magas legyen, hogy az átlagemberek – köztük én is –, már eleve úgy tekintsenek erre a folyamatra, mint ha elvárnánk, hogy ne csak a megfogalmazott kérdéseinkre kapjunk választ, de a gondolatainkat és a vágyainkat is fejtse meg valaki, mert „nekem a kérés nagy szégyen…”? Vagy egyszerűen már nem lesz okunk bonyolult gondolatokat megfogalmazni, mert olyan szinten le lesz egyszerűsítve minden, hogy néhány eldöntendő kérdésre adott igen/nem válasz megadása elégséges lesz az összes felvetésünkre?

 

Korábban egy blogban már foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lenne, ha „munkára fognám” a nyitva hagyott ablakon át besüvítő szelet az irodában, hogy sorba rendezze a kivágott betűket, és így elvégezze helyettem a címválasztás bonyolult feladatát. Most valami hasonló motoszkál a fejemben, azzal kiegészítve, hogy „ablakot szándékosan nyitva hagyni” virtuális értelemben is lehet, azaz ha egy adott témában szeretnék információhoz jutni – egy döntés megalapozása céljából –, akkor talán az lesz a jövőben a legegyszerűbb módszer, hogy elindítok néhány keresést, és a találati lista megtekintése helyett, hagyom, hogy a „Nagy Testvér” eldöntse helyettem, hogy mi való nekem, mire vágyom igazán.

 art-beads-blur-276218.jpg

Legenda vagy cseppek a jövőből?

Szerencsére nem tisztem, hogy állást foglaljak a következő témában, de érdekességként mindenképpen szeretném megemlíteni, mert vagy egyszerűen csak egy „városi legenda”, vagy elképzelhető, hogy valóban ez a jövő. (Vagy talán a jelen, mert néhány informatikus ismerősöm azt állítja, hogy már régen a jövőben élünk, csak szép lassan csepegtetik számunkra…)

Arról a furcsa véletlen egybeesésről van szó, amikor egy beszélgetés során ott van az okostelefonunk „hallótávolságban”, és kimondjuk például azt a szót, hogy „hónaljkiegyenesítő”. Ez után az interneten böngészve, vagy zenét hallgatva egyszer csak minden előzmény nélkül megjelenik egy hirdetés, amiben éppen ezt a terméket kínálják, mert most éppen akciós… Hmmm, de honnan tudják, hogy ez számomra érdekes lehet? Visszagondolok, és biztosan ki merem jelenteni, hogy soha, sehol nem írtam le ezt a szót még részleteiben sem.
"Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami maradt az az igazság."

Ezek szerint az okostelefonom mikrofonján keresztül – a tudtomon és beleegyezésemen kívül –, valaki/valami meghallotta és elraktározta az információt, hogy én és a „hónaljkiegyenesítő” valamilyen kapcsolatban állunk? Ismétlem, nem tudom a választ, és nem is állítok ezzel kapcsolatban semmit, de egyre több helyről hallom ezt a történetet valamilyen formában…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://naturmarketing.blog.hu/api/trackback/id/tr9414832346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
NaturMarketing.hu