Blogolni csak pontosan, szépen… és bízunk benne, hogy jól dekódolod a reklámok, a könyvek vagy éppen a filmek üzeneteit. Számunkra ismeretlen emberek böngészhetik a sorainkat, köztük felnőttek, fiatalok és gyerekek is. Minden mondattal, amit leírunk, minden gondolattal, amit megfogalmazunk és útnak indítunk az Internet tengerén, hatással vagyunk valakire. Hiszen a tanulság, amit le kell vonnunk, a felismerés, amire rá kell ébrednünk, néha elbújik, néha elmaszkírozza magát, és olykor álruhát ölt.

Önnek másodpercenként 1 új üzenete van…

Folyamatosan érkeznek mindenfelől ingerek, hatások, melyek valamilyen céllal igyekeznek elérni minket, hogy hatni tudjanak ránk. Ez lehet egy egyetlen pillanatra bevillanó reklámfelület az autópálya mellett, vagy lehet egy történet, amit éppen egy mondanivaló köré építettek fel. Az mindenkinél egyénileg változó, hogy melyiket milyen formában dekódolja, de az kétségtelen, hogy a szakemberek által megfelelő köntösbe bújtatott üzenetek nagy általánosságban elérik a céljukat. Ezek alapján választunk ételt-italt, autót vagy éppen nyaralási célt. A marketingesek feladata, hogy hassanak ránk, és a mi feladatunk, hogy úgy egyensúlyozzunk a választható termékek, szolgáltatások özönéből, hogy a testi-lelki egészségünk és a pénztárcánk is hosszú távon el bírja viselni a döntéseinket.

A rejtett üzenet

Sokan gondoljuk úgy, hogy akkor is érdemes befejezni egy könyvet, vagy végig nézni egy elkezdett filmet, ha összességében nem nyújt folyamatos szórakozást, vagy lebilincselő élményt. Várjuk a csattanót, a nagy mondanivalót, ami talán csak a legvégén fog megmutatkozni. Várunk, hogy talán az igazi katarzist az nyújtja majd, amikor felismerjük, hogy egy apró részlete a történetnek – ami egy számunkra teljesen ismeretlen helyen, esetleg egy elképzelt világban játszódik –, hogyan illeszkedik a saját kis világunkba. Vagy belegondolunk, hogy milyen szép is lehetne a való világ, ha ezek a vágyott momentumok tényleg illeszkednének a jelenbe, ami a hétköznapjainkat jelenti.

Megértjük, hogy az érzések milyen hasonlóan irányíthatják az emberi sorsokat bárhol él is a könyv/film szereplője a nagyvilágban. Lefordíthatjuk a magunk gondolatvilágának megfelelő okokra a hősök cselekedeteinek mozgatórúgóját, és ezzel receptet kapunk, hogy mit, hogyan érdemes megcselekedni, átélni, vagy mondjuk a szívünkbe engedni.

Persze mindez csak akkor lehetséges, ha valóban eljut hozzánk az üzenet, és megértjük a „nagy mondanivalót”. Ez néha nem is olyan egyszerű.

Mit is rejt az üzenet

Szép lassan felnőtt egy nemzedék, melynek már nem Hamupipőke jelenti a mesét, hanem például Shrek és Fiona. Számukra már nem a könyv, az olvasás vagy éppen anya hangja – ahogy felolvassa az esti elalvás előtt a mesét –, jelenti a varázslatos utazást a mesék birodalmába, hanem a mozgó kép és a hozzá tartozó hangok, effektek. Túl azon az ezerszer elmondott igazságon, hogy az ingerek özöne – ami tévézés közben éri őket –, korlátozó hatással van a képzeletükre, van egy másik fontos szempont is. Nincs megállás, nincs egy pillanatnyi szünet, nincs lehetőség arra, hogy anya vagy apa egy-egy mondattal kiegészítse, helyes – vagy helyesnek vélt – irányba terelje a fejlődő kis értelmüket. A fejlődés szuper gyors, csak vajon biztosak lehetünk benne, hogy jó irányba tart?

Élménylovaglás

Változnak a mesék, változik az otthoni környezet, változnak a játékok, az iskola, a tananyag és maga a tanulás is. Mindez együtt nem jelenthet mást, mint hogy a mai fiatalok mások lesznek, mint az előző korosztályok voltak. Vajon milyen világot fog teremteni ez a rendkívül felgyorsult változás? Mi minden fog megváltozni azok közül a dolgok közül is, amit valójában senkinek nem áll szándékában megváltoztatni, csak –fogalmazzunk így – járulékos veszteségei a „fejlődésnek”. Persze számtalan dolgot lehetne említeni, ami a változással együtt jár, és az „én nem ilyen lovat akartam” kategóriába tartozik. Vagy ha már XXI. század, akkor "én nem ilyen motort akartam"?

A mindennapi életünk apró mozzanatait megkönnyítő praktikus műanyag tárgyak kontra az egész bolygót ellepő műanyag szemét talán az egyik leglátványosabb példa erre. Most mégis más irányba kanyarítanám a mondókámat, mert egy másfajta fejlődésről szeretnék írni. Arról, hogy a tanulási folyamataink megváltozása hogyan hat a személyiségünkre, és hogyan hatunk egymásra.
Fő tanulságként azt mondanám, hogy a legfontosabb különbség az, hogy a tanulás/tanítás iránya sok esetben megváltozott.

Még mindig a tapasztalat az úr, de másképp

Korábban természetes volt, hogy az idősebbektől tanultunk szinte mindent egészen addig, míg mi magunk is szülőkké nem váltunk. Aztán mi is elkezdtük átadni a tudásunkat, tapasztalatunkat a gyermekeinknek. Ma már bármelyikünk tudna kapásból példát mondani arra, hogy a fiatalabb korosztály – akár az egészen kis gyerek is – hogyan „tanítja” a szüleit, esetleg a nagyszüleit. Az alig tízéves Zsoltika elmagyarázza a nagyinak, hogyan kell fényképezni az új okostelefonnal. A tizenkét éves Dóri megmutatja a szüleinek, hogy hogyan kell az iskola honlapján időpontot foglalni az angol tanár fogadó órájára. A tizennégy éves Gergő már nem tudja annyira leegyszerűsíteni az informatika versenyre beadott munkájáról szóló otthoni beszámolót, hogy a szülei is képesek legyenek megérteni. Sorolhatnám még tovább, de nyilván értik, hogy mire gondolok.

Olyan, mint a hagyma

Nem, nem büdös, hanem réteges. Te kis szamár…

Olyan élmények, tapasztalatok, információk hatnak nap mint nap a gyerekekre/fiatalokra, amelyek befolyásoló erejét, hatását, működését még nem ismerjük pontosan, hiszen nem tudjuk a saját gyermekkori élményeink szemüvegén keresztül nézni őket. Ezáltal olyan rétegek rakódnak a gyermeki, kamaszkori énjükre, melyek talán hamar láthatatlanná válnak a következő réteg fedésében, de a puszta létükkel komoly befolyással lesznek az egész életükre.

Fiona szavait hallva „Nappal egyik, éjjel másik”… új és új értelmet és réteget kap. Tőled és tőlünk!

képek: pexels.com ; pixabay.com