Egy ilyen egyszerű kérdés eldöntése, mint az, hogy „Mi legyen a következő bejegyzés témája?” komoly vitát válthat ki a csapat tagjai között, amikor más-más korosztályt képviselünk, eltérő az érdeklődési körünk, vannak köztünk lányok és fiúk, és persze vannak a családosok és a szinglik…
Az utóbbi évek – és jónéhány csapat-megbeszélés – tanulsága képpen tehát már azt a kérdést szoktam feltenni, hogy „Mi legyen a következő 5 bejegyzés témája, tematikája?”

Ezzel nem csak azt érem el, hogy senki nem igyekszik a másik felvetését háttérbe szorítani, de általában olyan ötletelés indul be, aminek a hatására nemhogy 5, de sok esetben akár 7-8 igazán használható téma is előkerül, mert amikor nem az egyetlen hely megszerzése a cél, akkor sokkal inkább kaphatóak az ötletelők egymás gondolatait tovább vinni, arra építkezni, és ezzel újabb inspirációt adni mindenkinek. Ilyenkor már elég, ha a sorrendet illetően dűlőre jutunk, és ez megfelelő terelgetés mellett nem szokott gondot okozni.

Elfújta a szél…

A tegnapi erős szél a kocsim szélvédőjére sodort egy piros nejlon zacskót, és ezzel eszembe juttatott egy esetet, ami egy korábbi munkahelyemen történt. Az irodai pipacs piros szőnyegeket kitettük a terasz korlátjára, hogy kicsit átszellőzzenek, felfrissüljenek a napon, némi ütlegelés hatására megtisztuljanak, és majd délután, mielőtt hazamennénk, szépen visszatesszük őket a helyükre. Mondanom sem kell, hogy megfeledkeztünk róluk, és csak másnap reggel tűnt fel, hogy valami nem ugyanaz az irodában… Mivel nem a forgószékem, az íróasztalom, és nem is a kávéfőző tűnt el, részemről nem volt jelentős a változás, tehát simán nekikezdtem a szokásos napi tevékenységemnek. Addig tartott a nyugalom, amíg meg nem érkezett az első kolléganő, aki belépve az irodába ezzel a mondattal üdvözölte a társaságot:
„Ma nem a vörös szőnyegen fogunk sétálni?” A vicces kérdés azonnal hangyabollyá változtatta az addig békésen a gépük előtt ücsörgők seregét.

„Betörtek az irodába, és vitték a szívünknek legdrágábbat…”

Ha kreatív fiatalok között dolgozol – pláne, ha vannak köztük költői vénával megáldott fiatalemberek is –, és szembesültök egy ilyen helyzettel, hogy az éj leple alatt eltűnt az irodából 2 szőnyeg, akkor krimibe illő elképzelésekkel találkozhatsz. Ez önmagában több blog bejegyzésnyi anyag lenne, úgyhogy sajnos most nem fér bele…
Legyen elég annyi, hogy kezdtünk komolyan hinni benne, hogy a konkurencia valahogy megtudta, hogy milyen inspirációt jelent számunkra a „vörös szőnyegen sétálós játék”. „Nyilván úgy akarnak tönkre tenni minket, hogy elveszik a játékunkat.” „Mintha Sámsonnak levágnák a haját…”
Olyan szinten kezdett el pörögni mindenkinek a fantáziája, hogy kezdett kaotikussá válni a helyzet.

Szinte sajnáltam, amikor elérkezett a pillanat, amikor valakinek eszébe jutott, hogy „Hiszen kitettük a szőnyegeket szellőzni…”, mert ezzel egycsapásra megállította a szózuhatagot, és beindult a szomszéd kertekben, utcákon való keresgélés. Megtaláltuk a szőnyegeket, de utána már hiába próbálod visszahozni a hangulatot. Az már nem ugyanolyan, amikor csak elképzeljük, hogy milyen is volt az, amikor valóban egy rejtélyt igyekeztünk megoldani.

Na jó, rátérek a lényegre:

Ha azt szeretnéd elérni, hogy a kollégáid valóban új nézőpont alapján ötleteljenek, akkor néha elég egy ilyen egyszerű változást beiktatnod, mint nálunk a vörös szőnyeg hiánya. Annak a lehetőségnek a megemlítése, hogy „Valaki elvitte éjszaka a szőnyegeket”, elég ahhoz, hogy máris valódi brain storming kellős közepén találd magad.

Az emberi agy úgy van összerakva, hogy egy apró furcsaság is elég – ha az igazi érzelmekből táplálkozik –, hogy teljesen másképp lássuk a világot, és ezzel beindítsuk a fantáziánkat. Persze nem kell a főnöknek éjszaka eltüntetni az irodából a szőnyeget, vagy mondjuk a kávéfőzőt (ezt legalább a fiúk is azonnal észrevennék…) ahhoz, hogy beinduljon ez a folyamat.

Vess szelet! Arass viharos sikert!

Ha én magam szeretnék minden alkalommal olyan helyzetet teremteni az irodában, ami meglepő, inspiráló és „spontán ötletbeindító”, akkor körülbelül annyira lennék sikeres, mint a 10. alkalommal megszervezett meglepetés buli valakinek a születésnapján… Sokkal jobbnak tartom, ha olyan légkört alakítunk ki a munkahelyi csapatnál, hogy mindenki hasonló szemlélettel végezze a dolgát. Ha ez sikerül, akkor folyton „befúj valamit a szél” az irodába, amiből aztán remek ötletek születnek. Pont mint nálunk, a NaturMarketing-nél.

Ennél már csak akkor lehetne egyszerűbb a dolgom, ha esténként kivágnék egy rakás betűt újságok főcímeiből, és az asztalon hagynám őket, aztán várnám, hogy a nyitva hagyott ablakon át besüvítő huzat szépen sorba rendezze azokat, és már kész is lenne az adott bejegyzés címe. Esetleg a teljes szöveg…
Szerintem ezt holnap ki is próbálom!